2009. szeptember 25., péntek

Irodai munka...




Eddig itt nem is említettem, hogy az irodai munkát egészen megkedveltem ittlétünk során. Nagyon kedves munkatársak dolgoznak itt, azt hiszem egyszer én is szeretnék majd irodista lenni. Itt mindig kedves szóval fogadtak. Öröm volt ide betérni!

Baba-mama klubon



22-én már másodszor voltunk baba-mama klubon. Anyu azt mondta, hogy ez nagyon fog neki majd hiányozni Szolnokon. Kinn voltunk most is a kertben, mert olyan jó idő volt!

Kirándulás a Dunánál

Talán emlékeznek még kedves napló olvasóim, hogy nemrég a Margitszigeten jártunk anyuékkal. 19-én a Pásztor család a Szentendrei-szigetre vitt el minket Kisorosziba, egy nagyon különleges helyre. Le tudtunk menni egészen a partig, ahonnan egy hatalmas hegyet láttam a túlparton. Hát ez lenyűgöző látvány volt - mondhatom. Életem hat hónapja alatt, ilyet még soha, de soha nem láttam.

Szemben a heggyel. Te jó ég! Hol van anyu?

Anyu végre kisétál a gázlón hozzám... Anyu nagyon bátor anyu!

2009. szeptember 18., péntek

Megjött apu!

Tegnap végre megjött apu (szeptember 17-én). Már négy napja nem láttam. Egy kicsit szokatlan is volt nekem először az arca, de most már újból jóbarátok vagyunk. Amíg nem volt itt elég sok minden történt: megtanultam sikítani (örömömben, játék közben), tovább fejlesztettem a morgási képességeim, és elkezdtem hátrafelé mászni!

Első utunk Szolnokra...

Vasárnap reggel (szeptember 13-án) István bácsival, anyuval és apuval elmentünk Szolnokra. Egész úton úgy izgultam, hogy még egy picit sem aludtam a kocsiban! Szolnokon egy hatalmas házat láttam, sok-sok lépcsőt, és egy szép gyülekezetet, kedves emberekkel. Anyuék azt mondták, hogy ebben a nagy házban még saját szobám is lesz, aminek én annyira nem örülök, mert jobb szeretem, ha anyuék nincsenek egyedül hagyva. Vagyis, jobb, ha ott lehetek a közelükben. Ebéd után apunak volt valami megbeszélése, közben sokat játszottam Fannikával és Rékával. Ők az első szolnoki barátnőim!

Szeptember 10-i képek. Apu szerint úgy pihenek a teraszon, mint egy nyugdíjas néni.

Végre megkereszteltek!!!















Ma (szeptember 6-án) végre megkeresztelt Csernák István bácsi. Kaptam három vízzel rajzolt kis keresztet a homlokomra. (Sírás nem volt, bár az istentiszteleten kicsit nyűgös voltam.) Apu azt mondta, hogy a mai este annak a jele, hogy az Isten nagyon szeret engem. Ebben egész biztos vagyok én is: az a kilenc hónap olyan kellemes volt anyu pocijában, és idekinn pedig olyan izgalmas a világ! Nagyon örültem ma annak, hogy eljöttek a pécsi és az újfehértói nagyszüleim is, nagynénéim és nagybácsijaim, és még a dédim is! A keresztszüleim Dóri és Simi lettek!!!

Költözés...




Nemsokára egy nagyot fogunk költözni - ezt mondják apuék. Ma (augusztus 31-én) "bemelegítésül" a ruháimmal együtt átmentünk a Kiscelli utcába aludni. Nekem az a legfontosabb, hogy velem jött az ágyam is, a többi nem számít. Állítólag most egy hónapot itt leszünk. Nem baj. Elég jól tudok itt is aludni, és anyuék ágya is közelebb van hozzám: itt a kis szobában nincs galéria.

Kürtöspusztai nyaralás

Anyuék elvittek egy icike-picike faluba (augusztus 28-30.), ahol nagyon sok kedves kisgyerekkel találkoztam. Teljesen oda voltak értem, amin nagyon meglepődtünk a családdal, hiszen teljesen idegenként érkeztem közéjük. Itt nagyon szeretik a kisbabákat, úgyhogy ide még mindenképpen szeretnék még eljönni egyszer! Anyu is jól érezte magát!

Martinnal, Hajnival és Dáviddal.

Egy kicsit hűvös volt a második napon...