2010. július 29., csütörtök

Pihenő

Négy generációs arcképsorozat


Apu azt mondja, hogy ez élete egyik legkülönlegesebb, legszebb fotója. Négy arc, négy nő generáció egyetlen képen. Dédi, pécsi mami, anyu és Lili. Persze valójában öten vagyunk a képen, mert én éppen anyu pocijában bújok. (A kép még június 25-én készült Budapesten, apu diplomaosztója után.)

2010. július 28., szerda

Kis családunk


Ma Lili az ölébe vett, persze csak apu támogatásával. Lili oda volt értem. (Mondtam, hogy jóban leszünk!) Ma egyébként az volt a sportfoglalkozásom, hogy hányszor tudom lepisilni egy nap anyu ágyát, miközben tisztába rak. Háromszor sikerült!

2010. július 27., kedd

Apuval

Végre itthon van apu. És végre együtt pihenünk, kipróbálhatom milyen a lábain aludni!

2010. július 26., hétfő

Egyhetesen...



Milyen a világ egyhetesen?

ÁÁÁ-Álmosító... Nyam-nyam...

Szóval, egy hete jókat alszom és eszem. Ez pedig jó dolog. Anyu szerint nyugodtabb gyerek vagyok, mint Lilian. Igyekszem kérem, igyekszem. De azért azt sem mondhatom, hogy idekinn olyan egyszerű lenne az élet. Anyuban emlékeim szerint egészségesebb, biztonságosabb volt. Először is: ott olyan szoros összeköttetésben álltunk, hogy azonnal a pocimba érkezett minden finomság. Itt meg kell szenvednem ezért az anyatejcsi dologért.

Meg hát itt vannak a pár napos élet problémái is. Volt nekem egy kis sárgaságom. Hámlik a kezemen a bőr. Egyik szemecském begyulladt. Arcom karmolászva. Számban csúnya penészke. Szóval küzdünk. Tanulok élni. Köszönök minden értem mondott imát!

Vigyáznak rám!


Apu 22-én haza hozott, aztán el is kellett mennie néhány napra. De nagymami Újfehértóról, Dóri, Simi és Bogi sokat segítettek anyunak, meg nekem, amit ha felnövök, majd igyekszem meghálálni!

2010. július 25., vasárnap

Együtt a család!




Apu ma megjött Bodrogkeresztúrról, végre újra együtt a család. Apu szerint kisegér vagyok.

2010. július 24., szombat

Beni és Bogi


Ismerkedünk leendő keresztmamimmal. A nevét még nem tudom kiejteni, de már rá tudom nyitni szemeimet!

Bohóckodó keresztanyák


A játszótérről hazafelé jövet Dóri, az én keresztanyám, és Bogi, Beni leendő keresztanyja trombita virággal bohóckodtak. Elég, ha csak egy percig nem figyel az ember a felnőttekre!

Hintázni jó dolog!











A Zagyva-parti játszótéren jártunk Dórival, Simivel és Bogival!

2010. július 22., csütörtök

Otthon...


Édes otthon!

Hazafelé


Hát, harmadnapra haza is engedtek. Sikerült csak annyira besárgulnom, hogy azzal már nem kellett tovább bent maradnom! A zárójelentéssel és a vérvétellel (amit a sarkamból vettek) 13 órára lettünk készen, aztán apu bepakolta a családot a kocsiba, és irány haza! Másfél óra alatt otthon is voltunk, az idő elröpült, végig aludtam...

2010. július 21., szerda

Anyu ágyában







Tegnap kipróbálhattam anyu ágyát. Lili mellém feküdt, hozzám bújt. Tényleg jó tesó lesz.

Beni portré (egynaposan)



2010. július 20., kedd

Nővérkém látogat



Szóval, ez a csokis képű hölgyemény állítólag közeli rokonom, lánytestvérem, nővérkém. Nagyszerű ember. Amikor először meglátott csak nézett. Aztán kinyújtotta mutató ujját és hozzám ért. Végül egy óra elteltével puszit nyomott az arcomra. Többször is. Azt hiszem jóban leszünk. A látogatási szokásain persze lehet, hogy változtatnia kell majd: eljött hozzám, de látogatása nyitányaként buzgón elkezdte enni anyu csokis kekszét, majd az én bébi vizemmel öblítette le száraz torkát...

2010. július 19., hétfő

Ami a gyülinek ment...

Drága óbudai gyülekezet!

Örömmel adjuk hírül örömünket, hogy kis családunk egy egyeddel gyarapodott! Azonosítója: Khaled-Abdo Benjámin. Az esemény a mai nap hajnalán esett. Pontosabban nem esett, tiszta volt a csillagos égbolt 3:37-kor. Köszönünk minden imát, Jóistennek minden imameghallgatást. Egyelőre sárgaság nincs. Van viszont 52 cm és 3545 gramm. Bogi a MÁV kórházban pihen, Beni jókat alszik, nyugisabb gyerkőnek tűnik, mint Lili, amit nagyon jól tesz.

Csatoltam egy képet az emberről, hogy felismerjétek, ha az utcán összefutnátok vele!

Shálom alehem, Béke veletek, nektek!

Laci

Ma született bárány...








Ma megszülettem. Furcsa ezt így kimondanom. De tényleg így van. 3:37-kor, általános meglepetésre, fél órával azt követően, hogy anyu neki látott engem világra hozni, én világra is jöttem. Az általános meglepetés jele volt, hogy 1. anyu doktornője nem ért be, 2. apu a világra jövetelem követő első perc végére még mindig nem tudta, hogy fiú vagyok-e, vagy lány (elfelejtették megnézni), 3. a szülésznő többször is apunál tudakozódott arról a nagyszerű dologról, hogy valójában mennyi is az idő. De ezeken abszolút nem múlt semmi. Vagyok, aki vagyok. Itt e világon. Isten hozott. 20 órája.

Bili bá, bili bú!

Előre! Éljen a Bili Birodalom!



Főzőcskézek