Első utunk Szolnokra...

Vasárnap reggel (szeptember 13-án) István bácsival, anyuval és apuval elmentünk Szolnokra. Egész úton úgy izgultam, hogy még egy picit sem aludtam a kocsiban! Szolnokon egy hatalmas házat láttam, sok-sok lépcsőt, és egy szép gyülekezetet, kedves emberekkel. Anyuék azt mondták, hogy ebben a nagy házban még saját szobám is lesz, aminek én annyira nem örülök, mert jobb szeretem, ha anyuék nincsenek egyedül hagyva. Vagyis, jobb, ha ott lehetek a közelükben. Ebéd után apunak volt valami megbeszélése, közben sokat játszottam Fannikával és Rékával. Ők az első szolnoki barátnőim!

Szeptember 10-i képek. Apu szerint úgy pihenek a teraszon, mint egy nyugdíjas néni.