Szóval, ez a csokis képű hölgyemény állítólag közeli rokonom, lánytestvérem, nővérkém. Nagyszerű ember. Amikor először meglátott csak nézett. Aztán kinyújtotta mutató ujját és hozzám ért. Végül egy óra elteltével puszit nyomott az arcomra. Többször is. Azt hiszem jóban leszünk. A látogatási szokásain persze lehet, hogy változtatnia kell majd: eljött hozzám, de látogatása nyitányaként buzgón elkezdte enni anyu csokis kekszét, majd az én bébi vizemmel öblítette le száraz torkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése