Így fürdünk mi...

Hébertanulás

Apunak nehezen megy a héber. Ahol tudok segítek. De ez nekem is kínai. Vagyis héber... :)

Vizsgaidőszak

Május 19. kedd. Apunak vizsgaidőszak van, ami nem tudom mit jelent de mindig könyvek vannak a kezében, ahelyett, hogy velem foglalkozna. Ha jól értettem, akkor ma végre túl van valami szigorlatfélén, így volt sok ideje rám.

Borsókirálylány

Május 17. vasárnap. Anyu az istentiszteletre ezt adta rám. Apu szerint borsókirálylány vagyok ebben a hacukában...

Nagyapi nagyon büszke rám!

9. hétben

Régen írtam. A 9. élethetem nagyon sűrű volt. 9-én szombaton voltunk sétálni Szentendrén (anyuék szerint elképesztő, ahogy képes vagyok aludni a macskaköves zötyögés közben), aztán voltunk Pomázon is Zsófinál és Zotyónál, ahol a születésem előtti estén már voltam apuékkal. Anyuék szerint majdnem ott születtem meg... 10-én voltunk Újfehértón nagyinál, aztán Debrecenben is jártunk egy zenés áhítaton. Héftőn megnéztem hol tanul apu, voltunk a teológián. Kedden, 12-én voltam orvosnál, ahol a doktornéni meg volt velem elégedve, ami nem is csoda: 8 hét alatt 8 centit nőttem, és most 60 cm a hosszúságom! A súlyom kedden 4,50 kg volt! Szóval nagyon igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Tegnap megint nagy nap volt nálunk: itt járt dédimami, aki nagyon szépeket tudott nekem énekelni. Este hazavittük őt kocsival, és bekukkantottam a lakásába is!

Dédivel éppen ébredés után találkoztam...

Örültünk egymásnak!

Dédi szerint anyura hasonlítok.

Útra készen: most megnézem hol lakik dédi mami!

Debrecenben jó idő volt, az áhítat után kimentünk az udvarra!

Dóri tanít beszélni. Már egész jól tudok visszagügyörészni.

Simivel ismerkedünk.

Mit csinál anyu?

Még itt is tisztába tud tenni?

Ahonnan a legjobb a kilátás...

Margitsziget

Hát, ez az anyu nem semmi! Tegnap nagy utazást tettünk: séta az Oktogonig, ott villamosra szállás, Jászain le, séta a Margit-hídon a szigetre, aztán vissza a 26-os busszal a Nyugatiig, onnan gyalog haza... Szóval nagy utazás volt! Viszonylag jól bírtam! Tegnapelőtt is úton voltunk, akkor meglátogattuk Nórát, a pécsi nagymamám testvérét, aki nagyon örült nekem. Én is örültem, mert jót tudtam nála pihenni, és amikor kinyitottam a szemem, akkor pedig nekem kezdett el mesélni! (Szeretem, ha velem foglalkoznak...)

Hát így nézünk ki. Ezt a bolerót a Margitszigeten is rám adta anyu, mert kicsit fújt a szél.

Tegnapelőtt. Alszom a macimmal. Kipróbálom az új sapimat.

Egy pillanatkép

Sétálunk az utcán, apu kezéből figyelem a világot. Elmúlt már este 7 óra is. A nap már kezd lefelé bújni. Én sapkába bújtatva, mozdulatlan fekszem, finom takarók ölelnek át, úgyhogy csak az arcom látszik ki, apu melegít. Figyelem a házakat. Fölöttem tornyosulnak. Csak két szempár vagyok, csak egy pici orrocska, kicsi száj. Figyelek. Apu lép. Haladnak a házak. Kezdődnek a csodák.

Dobogókőn

Dobogókőn anyu és apu gyülekezeti hétvégén volt, és megengedték, hogy én is velük menjek. Nagyon jó volt a társaság, találkoztam Leával, Lénával, és Jónással is, akik csak néhány héttel, hónappal idősebbek, mint én! Sok emberrel találkoztam, mindenki mosolyogva nézett rám, ami nagyon jól esett, akinek csak tudtam, igyekeztem visszamosolyogni. Sűrű hétvége volt, ma hazafelé még a Kiscellibe is bementünk istentiszteletre, amit most nem aludtam át: anyutól kiköveteltem magamnak egy etetést. Este hatalmasat fürödtem, ekkorát még soha életemben: teljesen összevizeztem a szobában a szőnyeget, annyira rúgtam, vágtam a vizet magam körül. Apu azt hitte kiugrok a kezéből. Kezd nekem tetszeni ez a víz dolog!

Május 1-i szieszta.

Április 30. Este.