Kirándulás Óbudán

Óbudára járunk gyülibe, de a környéket eddig még nem mutatták meg anyuék. Tegnap, 21-én végre erre is sor került. (Most ilyen kirándulós napok vannak nálunk.)

Tetszik Óbuda! Örömömben a lábujjam szopogatom.

A Kolosy tértől felsétáltunk a hegyre, ahol találtunk az erdőben egy kis kápolnát (erről még anyuék sem tudtak eddig) és felértünk a kőkereszthez.

Augusztus 20.

19-én anyuék megmutatták nekem az Országházat, 20-án elmentünk sétálni a Margitszigetre. Apuék azt mondták ma van az ország szülinapja, azért van ez a nagy nyüzsi.

Útra készen. Ezt a babakocsit ezen a héten kaptam az Orth családtól, akiknek nagyon hálás vagyok: sokkal jobb belőle a kilátás!

Közeledünk a szigethez...

...és már meg is érkeztünk.

A parton lóbáltuk a lábunkat.

Egyelőre csak a levegőben úszhattam, a Dunában nem.

Tetszik ez a Duna-dolog. Azon gondolkodott a család, hogy a túloldalra inkább mégicsak átúszunk. Rajtam nem múlott volna. Imádom a vizet.

Életem első házicsoportján...

Tegnap életem első házicsoportján Magdi néninél voltunk vendégségben. Anyuék sütiztek, finomakat teáztak, nekem közben sajnos csak a cumim jutott... Ott volt Lilla, Józsi bácsi, János bácsi, anyu, apu és Magdi néni. Nagyon szép lakásban voltunk, gyönyörű kilátás nyílt az erkélyről az óbudai dombokra. A mai napom is különleges volt: kétszer sikerült átfordulnom a hátamról a hasamra, úgy hogy már a kezem sem akadt be magam alá!!!

Apropó: fürdés!

Hát a fürdést nagyon szeretem! Előttem, pontosabban alattam nincs biztonságban sem szőnyeg, sem parketta, sem anyu ruhája, sem apu zoknija: minden úszni fog, ha egyszer belejövök a pancsolásba! A fürdés számomra a nap fénypontja és csodálatos zárása! Azt hiszzem a jókedv látszik az arcomon is! :)

Fordulósdi

Tegnap éjszaka már félálomban voltam, vagy talán már aludtam is, amikor egyszercsak valami különlegeset csináltam: a hátamról - a nagy hánykolódás közben -, egy hirtelen lendülettel átfordultam a hasamra. (Mindig a hátamon fekszem le, és azon is ébredek.) Apu vette észre, teljesen oda voltak anyuval a mutatványomért... Hát, igen. Aki tud, az még álmában is tud...

Ez a lesi fotó még júliusban készült rólam. Anyu szerint a dédnagypapám, Istenes Dávid bácsi aludt mindig így - alvás közben támasztva a fejét.

Rokonlátogatás...

Az újfehértói nagymamival voltam (július 28. és augusztus 3. között), ahol meglátogattak a hajdúböszörményi rokonok. Nagyon sok mindent kaptam, alig tudnám itt sorba venni. De nem is untatlak ezzel titeket.

Nagy melegek voltak, muszáj volt egy kicsit levetkőznöm.

Klári néninek, anyu nagynénjének az ölében.

A rokonok közt én voltam a főnök. Itt éppen Marika nénivel ismerkedünk.
Már majdnem olyan nagy vagyok, mint Kitti (anyu unokatestvére).

Fejlemények...

Sok minden történt az elmúlt napokban júliusban. Többek között teljesen kibújt két fogam, alul! (Anyuék szerint úgy nézek ki, mint egy kis nyuszi.) Aztán az is történt, hogy elértem a 7 kg-ot! (Anyu sokszor már alig bír cipelgetni.) De még történt más is!

Például apuval elkezdtünk mosogatni... (Július 1.)

Elkezdtem állni tanulni. Egyelőre segítséggel...

Családi táborban!

Szolnok mellett, Tiszaligeten voltam anyuékkal majdnem egy hetet (július 7-12.)! Láttam egy nagy sátrat és benne rengeteg embert! Anyuék megmutatták nekem a teaházukat is, ami nagyon tetszett, de közben sajnos nekem már mindig le kellett feküdnöm. A héten az volt talán a legjobb, hogy végig itt volt a pécsi nagymamám!

Nagymamiékkal sétálunk.

Jó ez a tábor, de azért kicsit elfáradtam!