Kirándulás a Dunánál

Talán emlékeznek még kedves napló olvasóim, hogy nemrég a Margitszigeten jártunk anyuékkal. 19-én a Pásztor család a Szentendrei-szigetre vitt el minket Kisorosziba, egy nagyon különleges helyre. Le tudtunk menni egészen a partig, ahonnan egy hatalmas hegyet láttam a túlparton. Hát ez lenyűgöző látvány volt - mondhatom. Életem hat hónapja alatt, ilyet még soha, de soha nem láttam.

Szemben a heggyel. Te jó ég! Hol van anyu?

Anyu végre kisétál a gázlón hozzám... Anyu nagyon bátor anyu!

Megjött apu!

Tegnap végre megjött apu (szeptember 17-én). Már négy napja nem láttam. Egy kicsit szokatlan is volt nekem először az arca, de most már újból jóbarátok vagyunk. Amíg nem volt itt elég sok minden történt: megtanultam sikítani (örömömben, játék közben), tovább fejlesztettem a morgási képességeim, és elkezdtem hátrafelé mászni!

Első utunk Szolnokra...

Vasárnap reggel (szeptember 13-án) István bácsival, anyuval és apuval elmentünk Szolnokra. Egész úton úgy izgultam, hogy még egy picit sem aludtam a kocsiban! Szolnokon egy hatalmas házat láttam, sok-sok lépcsőt, és egy szép gyülekezetet, kedves emberekkel. Anyuék azt mondták, hogy ebben a nagy házban még saját szobám is lesz, aminek én annyira nem örülök, mert jobb szeretem, ha anyuék nincsenek egyedül hagyva. Vagyis, jobb, ha ott lehetek a közelükben. Ebéd után apunak volt valami megbeszélése, közben sokat játszottam Fannikával és Rékával. Ők az első szolnoki barátnőim!

Szeptember 10-i képek. Apu szerint úgy pihenek a teraszon, mint egy nyugdíjas néni.

Végre megkereszteltek!!!

Ma (szeptember 6-án) végre megkeresztelt Csernák István bácsi. Kaptam három vízzel rajzolt kis keresztet a homlokomra. (Sírás nem volt, bár az istentiszteleten kicsit nyűgös voltam.) Apu azt mondta, hogy a mai este annak a jele, hogy az Isten nagyon szeret engem. Ebben egész biztos vagyok én is: az a kilenc hónap olyan kellemes volt anyu pocijában, és idekinn pedig olyan izgalmas a világ! Nagyon örültem ma annak, hogy eljöttek a pécsi és az újfehértói nagyszüleim is, nagynénéim és nagybácsijaim, és még a dédim is! A keresztszüleim Dóri és Simi lettek!!!

Költözés...

Nemsokára egy nagyot fogunk költözni - ezt mondják apuék. Ma (augusztus 31-én) "bemelegítésül" a ruháimmal együtt átmentünk a Kiscelli utcába aludni. Nekem az a legfontosabb, hogy velem jött az ágyam is, a többi nem számít. Állítólag most egy hónapot itt leszünk. Nem baj. Elég jól tudok itt is aludni, és anyuék ágya is közelebb van hozzám: itt a kis szobában nincs galéria.

Kürtöspusztai nyaralás

Anyuék elvittek egy icike-picike faluba (augusztus 28-30.), ahol nagyon sok kedves kisgyerekkel találkoztam. Teljesen oda voltak értem, amin nagyon meglepődtünk a családdal, hiszen teljesen idegenként érkeztem közéjük. Itt nagyon szeretik a kisbabákat, úgyhogy ide még mindenképpen szeretnék még eljönni egyszer! Anyu is jól érezte magát!

Martinnal, Hajnival és Dáviddal.

Egy kicsit hűvös volt a második napon...

Kirándulás Óbudán

Óbudára járunk gyülibe, de a környéket eddig még nem mutatták meg anyuék. Tegnap, 21-én végre erre is sor került. (Most ilyen kirándulós napok vannak nálunk.)

Tetszik Óbuda! Örömömben a lábujjam szopogatom.

A Kolosy tértől felsétáltunk a hegyre, ahol találtunk az erdőben egy kis kápolnát (erről még anyuék sem tudtak eddig) és felértünk a kőkereszthez.