2010. július 29., csütörtök

Pihenő

Négy generációs arcképsorozat


Apu azt mondja, hogy ez élete egyik legkülönlegesebb, legszebb fotója. Négy arc, négy nő generáció egyetlen képen. Dédi, pécsi mami, anyu és Lili. Persze valójában öten vagyunk a képen, mert én éppen anyu pocijában bújok. (A kép még június 25-én készült Budapesten, apu diplomaosztója után.)

2010. július 28., szerda

Kis családunk


Ma Lili az ölébe vett, persze csak apu támogatásával. Lili oda volt értem. (Mondtam, hogy jóban leszünk!) Ma egyébként az volt a sportfoglalkozásom, hogy hányszor tudom lepisilni egy nap anyu ágyát, miközben tisztába rak. Háromszor sikerült!

2010. július 27., kedd

Apuval

Végre itthon van apu. És végre együtt pihenünk, kipróbálhatom milyen a lábain aludni!

2010. július 26., hétfő

Egyhetesen...



Milyen a világ egyhetesen?

ÁÁÁ-Álmosító... Nyam-nyam...

Szóval, egy hete jókat alszom és eszem. Ez pedig jó dolog. Anyu szerint nyugodtabb gyerek vagyok, mint Lilian. Igyekszem kérem, igyekszem. De azért azt sem mondhatom, hogy idekinn olyan egyszerű lenne az élet. Anyuban emlékeim szerint egészségesebb, biztonságosabb volt. Először is: ott olyan szoros összeköttetésben álltunk, hogy azonnal a pocimba érkezett minden finomság. Itt meg kell szenvednem ezért az anyatejcsi dologért.

Meg hát itt vannak a pár napos élet problémái is. Volt nekem egy kis sárgaságom. Hámlik a kezemen a bőr. Egyik szemecském begyulladt. Arcom karmolászva. Számban csúnya penészke. Szóval küzdünk. Tanulok élni. Köszönök minden értem mondott imát!

Vigyáznak rám!


Apu 22-én haza hozott, aztán el is kellett mennie néhány napra. De nagymami Újfehértóról, Dóri, Simi és Bogi sokat segítettek anyunak, meg nekem, amit ha felnövök, majd igyekszem meghálálni!

2010. július 25., vasárnap

Együtt a család!




Apu ma megjött Bodrogkeresztúrról, végre újra együtt a család. Apu szerint kisegér vagyok.