Ma esti mese...

A ma esti mese a kockásfülű nyúl volt, amit apával néztünk. Pontosabban inkább csak apa nézte, mert én az íróasztalán közben egy pendrive kupakjával játszottam. Tegnap volt nálunk az itteni védő néni, aki nagyon kedves volt, de azt mondta anyunak, hogy fektessen csak nyugodtan a hasamra, akkor is, ha nem tetszik nekem. Pedig én ülni szeretek, onnan a legjobb a kilátás. A védő néni szerint viszont másznom is meg kellene tanulnom. Hát, nem is tudom. Ha muszáj, akkor muszáj. Majd igyekszem. Egyébként egyre jobb itt Szolnokon, az első hetek nyugtalan alvásai után az utóbbi napokban megint átalszom az éjszakákat, amit apuék nagyon tudnak díjazni!