Nem tudom mi az a sajtkukac, de anyuék azt mondják, hogy olyan vagyok. Anyu azt mondta, hogy a kórházban a többi gyerek nyugodtan feküdt anyukája vállán büfizéskor, én pedig már akkor kúsztam-csúsztam lefelé. Tegnap ha nem tetszett nekem hasonfekve a kilátás, átfordítottam a fejem a másik oldalra. Ma azon csodálkoztak apuék, hogy addig rúgtam-kapáloztam, amíg a nagy ágyon sikerült 90 fokban teljesen "menetirányt" változtatnom. Egyébként anyu azt is mondta, hogy olyan neki, mintha már hónapok óta lennék, pedig ma még csak 6 napos vagyok. Este találkoztam először Dórival és Simivel! Simi fotókat is készített rólam!
A reggel 6 órási szopi után.
Ma nem nagyon tetszett a pancsolás.
Nagyon szép vagy, még sírás közben is!:-)Folyamatosan olvassuk a blogot, és reméljük hamarosan élőben is látunk! puszi:Kálmi+Julcsi
VálaszTörlés